a legméltóságteljesebb cica volt

a legméltóságteljesebb cica volt
Tituka 2006-2018 élt 12 évet és 9 hónapot

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 10 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 10 éves

Keresés ebben a blogban

2011. július 16., szombat

Tejfölös lapított...azaz tejfölös sós lepény


Igen, ez a híres felvidéki Dédi mama által készített tejfölös lapított, lepény, amit már annyiszor emlegettem, levesekhez esszük kenyér helyett.
Most csülkös fejtett bableveshez volt, de az előzőekben leírt kapros rántatlan újkrumplileveshez is, vagy gulyásleveshez, szóval bármilyen sós leveshez illik.
Imádjuk, gondolhatjátok mennyire finom, hogy minden generáció megtanulja a készítését és télen-nyáron sütjük, vendégségre vagy csak magunknak, az az egy probléma van vele, hogy nem tudunk eleget sütni belőle.



Sós kelt tészta:
3,2 dl langyos tej
1 tojás
1-2 ek. só
1 tk.cukor
60 dkg liszt
2,5 dkg élesztő

10 perc elteltével,  8 dkg puha zsír, vagy 10 dkg olvasztott vaj,  vagy 1-2 ek.olaj  hozzácsorgatva,
én általában zsírral szoktam készíteni a sós variációt.

Ezt régen fáradtságos munkával kézzel dagasztották be, ma már kenyérsütőgépbe pakolok be mindent a fenti sorrend szerint és a "kelt tészta" programon szépen bedagasztatom és megkelesztem.
Időben kb.1,5 óra.
Amíg a tészta készül lehet a levessel foglalkozni.




2 doboz nagy tejföl, természetesen 20%-os, vagy egy egész vödrös
2 tojássárgája, tejfölös dobozonként egy-egy

olaj a tepsi kikenéséhez és a tészta locsolásához 1-2 ek.
A tejfölöket, a tojássárgákkal és sóval /kellemesen sósnak kell lennie/ jól kikeverem egy tálban.

Amikor elkészült a tészta, lisztezett deszkára borítom, elfelezem, majd a két felet megint kettőbe veszem, tehát négy darabot kapok, amelyeket egyenként óvatosan kinyújtok, a tepsi szélessége lesz a lapított darab hossza, tehát egy normál gáztepsiben kettő fér el egymás mellett.
A tepsit bőven kiolajozom, majd a kinyújtott tésztalapot keresztben belefektetem, bőven tejfölözöm, majd minden oldalát kb 2 cm szélesen visszahajtom a tésztára, természetesen a hajtás alatt is kell lennie a sós tejfölből és a hajtásra is kenek belőle, majd egészen a tepsi egyik végébe csúsztatom a tésztát, hogy a másik is odaférjen mellé. A másik tésztalappal is ugyanúgy járok el, mint az előzővel.
Mikor mindkettő a tepsin fekszik a tejfölös közepébe még fejenként 1-2 ek. olajat csorgatok, finoman meghintem sóval a peremeket is és hagyom még kelni, pihenni  kb.20 percet.
Közben felforrósítom a sütőt 180 fokra és elkészítem a második tepsire kerülő 3. és 4. tésztalapot is, ugyanúgy, ahogy az előzőekben.
A kelési idő lejártával 180 fokos forró sütőbe teszem, alsó-felsőre /gáztűzhely esetén 4-es fokozat/  és pirosra sütöm, ez nálam kb. 15-20 perc, figyelni kell, mindenkinek más a sütője.
Amikor ilyen gyönyörűséges aranybarna, nemcsak a teteje, az alja is, akkor kész.
Kicsúsztatom  deszkára és kis hűlés után tetszőleges darabra vágom, langyosan a legfinomabb, de az az igazság, hogy ha marad véletlenül, még másnap is finom, sós, belül puha tejfölös, szélein ropogós.


A fenti adagból most csak 3 adag lapítottat készítettem, a negyedik tésztát próbaképpen pogácsaként kiszaggattam, tejfölöztem a tetejüket és megszórtam köménnyel, úgy sütöttem meg.
Nagyon finom pogácsaként is, persze egyszerű, de így is megáll, azaz lehet készíteni.

Holnap ugyanezzel a tésztával, csak nem sósan, hanem édes töltelékű - túrós és szilvalekváros/mákos lepényeket hozok a blogra, bizonyítva, hogy a régi háziasszonyok is milyen találékonyak voltak, sőt ők voltak csak igazán azok.


Ha kisebb adagot szeretnék - 2 db lepényt - akkor ahhoz a következő a hozzávaló:
40 dkg finomliszt
1 tasak élesztőpor
1 egész tojás
1 csapott ek. só
1 tk. cukor
1,5 dl langyos tej vagy víz
1-2 ek. olaj
A tésztát kézzel dagasztom be, amikor kezd összeállni és simává válni akkor csorgatom hozzá az olajat az edény belső faláról, jól kidagasztom, akkor jó, amikor elválik kéztől és a táltól, picit meghintem kevés liszttel és letakarva 1 órát kelesztem.
Töltelék:
30-40 dkg 20%-os tejföl
1 egész tojás
Jól kikeverem.
Ha letelt az idő lisztezett deszkára borítom, finoman átgyúrom, kettőbe veszem. 
Egyenként jó vékonyra kihúzogatom, kinyújtogatom, majd az olajozott gáztepsire fektetem.
A tejföl felével meglocsolom és kanál hátuljával szétkenem a tésztán, majd a széleit visszahajtom /a képeken jól látszik, hogyan/, a peremeket is tejfölözöm, majd meghintem sóval, és a lepény közepébe még loccsintok egy kevés olajat. A másik tésztadarabbal ugyanígy járok el.
Előmelegített 180 fokos sütőben szép pirosra sütöm, majd kivéve a deszkára teszem mindkét lepényt, hagyom hűlni, majd darabolom.
A krumplileves mellé esszük, mintha "kenyér" lenne. Mennyei.
Hatalmas családi kedvenc.

10 megjegyzés:

  1. A férjem imádja az ilyeneket, legközelebb kipróbálom!

    VálaszTörlés
  2. Na azt hiszem ez sláger lesz nálunk is, mert már így ránézésre is nagyon tetszik. Alig várom hogy kipróbáljam.

    VálaszTörlés
  3. Csodálatos! :) Vittem, köszi szépen. Nálam is sokszor készül gazdag egytál-leves-étel ősztől tavaszig, én is pogácsával vagy sörkiflivel szoktam tálalni. Ez azért is fantasztikus, mert még azokba az egytálételekbe sem teszek tejfölt, amibe járna egyébként (nem szeretjük), de ezen a kenyérkén kiegészítésképpen ott a tejföl, így kitűnő székelykáposztához, töltött káposztához is (mert ezeket sem tejfölözöm). Szóval köszönöm, nagyon tetszik Anikó, dédimamának köszönet érte! :)

    (Milyen isteni lehet ez cukrosan és sárgabarckosan is... Nekem is elindult a fantáziám... :) )

    VálaszTörlés
  4. Márti, Judit, feltétlen süssétek meg, nem nehéz az ekészítése és olyan finom, hogy csak na:-))))

    Duende, puszillak, örülök, hogy hallok, olvasok rólad, hogy itt vagy, meglátod nagyon fog ízleni ez a tészta, és igazad van az egytálételekhez, mint a káposzták szintén passzol, és itt rásül a tejföl, mégsem olyan amit nem szerettek, és kellemesen sós:-)))
    Tudod Dédi mama egy felhő széléről néz most minket és mosolyog:-)))))
    Ezt a tésztát felvágta cikkelyekre, kiflit sodort és bőven megszórta kristálycukorral, isteni foszlós, kalács-szerű kiflik lettek kávéhoz, tejhez, isteni volt.
    Holnap hozom a beígért édeseket:-)))
    Tudod eleinte nagyon gazdagon készítettem ezeket, csodálkoztam, miért nem olyan mint az övé, nem olyan volt az íze, állaga, aztán az idők során rájöttem spórolósan, szegényesen kell bánni a töltelékekkel, vékonyra kell nyújtani, húzni a tésztát, így hasonlít legjobban az övéhez, és így finomabb is:-))))
    Jó sütést, tudom ízleni fog nagyon nektek
    is:-))))

    VálaszTörlés
  5. Még ilyenről nem is hallottam, fantasztikusan jó recept! Nálunk is nagyon fogynak a sós kelt tészták, meg fogom próbálni, biztos siker lesz, innen látom :-)

    Várom az édes verziókat is :-)))

    VálaszTörlés
  6. Szia Anikó! De jó, hogy ezt megosztottad velünk. Nagyon finom lehet, tutira ki fogom próbálni. Imádom az ilyen dédi-recepteket! Számomra is a legértékesebbek a nagymamáim által maradt receptek, ha ezekből sütök, olyan mintha egy picit ők is velem lennének... :)

    VálaszTörlés
  7. Kedves Anikó!
    Szeretnélek megajándékozni egy díjjal, nézz be hozzám!

    VálaszTörlés
  8. Viki, ahogy elnézem a receptjeidet, tuti biztosan tudom, nagyon fog ízleni, mert hasonló az ízvilágod:-))))

    Petra, így van ilyenkor velünk vannak, és milyen csodás dolgokat tudtak főzni, sütni.
    Feltétlen próbáld ki ezt, ízleni fog.
    Benézek feltétlenül hozzád:-)))))

    VálaszTörlés
  9. Nekem is nagyon tetszik, viszem is a receptet kipróbálásra. Tuti sikere lesz:-)

    VálaszTörlés
  10. Még eddig mindenki imádta aki kipróbálta, egyszerű és finom nagyon, hiába a régi öregek tudtak valamit:-))))

    VálaszTörlés