a legméltóságteljesebb cica

a legméltóságteljesebb cica
Tituka most 11 éves

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 7 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 8 éves

Keresés ebben a blogban

2017. december 12., kedd

Azért készítek ezt azt most már magamnak...

... hiába, a kívánalmak jönnek ahogy kezdek erőre kapni.
Napjaim amúgy nyugisan telnek, tornázom rendszeresen, olvasok sokat, az állatkáimat gondozom, ma például kiporszívóztam az egész házat, közben persze a járókeretemre támaszkodva, mert máshogy még nem megy, sokszor hideget eszem, olykor főzök is, ha megkívánok valamit, tegnap kocsonyát főztem 3 tányérral, mert már nem bírtam tovább, persze kifárasztanak ezek a munkálatok, mindegyik után pár órát feküdnöm kell, majd ha kipihentem magam akkor megint felkelek és teszek-veszek, például itt ülök a gépnél és nézem ki mit süt-főz.
Persze sokmindent készen veszek épp, mert még nem tudok ilyesmit készíteni, például édességeket, szerencse, hogy már házhoz lehet rendelni a bevásárlást, épp ma hozták meg a nagybevásárlásomat, már a karácsonyi főzögetésekre készülve, zöldségek, húsok, sajtok, italok, ilyesmik.
/nem beszélve a fürdőszobai cuccokról/
Süteményeket készen veszünk majd, bejglit, zserbót, moszkauert, sós-köményes házmesterstanglit, pogácsát, mert az még túl nagy falat lenne nekem megsütni, a halászlét is rendeljük, egyedül a rántott pontyot és a köreteket fogjuk elkészíteni itthon a lányaimmal. A krumplisalátát bevállalom simán, panírozást és sütést még nem.
A karácsonyi napokban végtelenül egyszerű ételek lesznek, amiket a lányok fognak összedobni, direkt semmi különlegesre nem készülünk, csak olyat fogunk enni, amit mindegyikünk nagyon szeret és egyszerűen készíthető.
Hát így éldegélek fizikailag egyre erősebben "öregnéneházikójában".


Mutatom miket készítettem ill. ettem/vettem készen az elmúlt időszakban:




 Kocsonya 3 tányér

Készen vett libatepertő





 Sült pulykaszárnytő kifilézve rizzsel



 


Salátafőzelék jó fokhagymásan




Hurka-kolbász sütve
/hidegen is nagyon szeretem/




 Készen vett profiterol
/isteni volt/

2017. december 2., szombat

Végre egy kis töltöttkáposzta a mai ebédem...





A nagyobbik lányom meglepett és főzött egy adag töltöttkáposztát méghozzá úgy, ahogy Édesanyám főzte valamikor, azaz berántva a végén. /recept itt részletezve/
Újabban ez a kedvenc variációm.
A végeredmény csodás reprodukció lett, ahogy csukott szemmel kanalaztam és emlékeztem az ízre illatokra, nos a megszólalásig olyan lett, ahogy Anyukám készítette.
Úgy látszik a család tagjainak a kezében benne van "genetikailag" az ételeink íze, aromája.
Katukám nagyon köszönöm, még akkor is, ha egy tányérnyi adagot négyszerre elosztva tudtam megenni, de megettem és nagyon jólesett.







2017. december 1., péntek

Köszönöm...




... nagyon köszönöm mindenkinek a kedves hozzászólását, üdvözlését visszatérésem alkalmából.
Örülök, hogy itt lehetek, már hiányzott minden, főzni, sütni ugyan még nem tudok, de majd az is alakulni fog, addig is kérem a türelmeteket, hiszen ez mégis csak egy gasztroblog lenne vagy mifene...



 





2017. november 28., kedd

Egy kis beszámoló a viszontagságaimról....

Október 19-én félholtan a rémülettől jelentkeztem műtétre egy igen neves, jónevű budapesti kórház ortopéd ambulanciáján, ahol rajtam kívül minimum még 15 ember szintén aznapi műtétre jött, kinek csípő, kinek térdoperációja lett.
Nagyon profin, rendezetten ment minden a felvétel körül, 15 percen belül a kijelölt kórházi szobában volt mindenki, én egy négyágyasba kerültem, fürdőszobás-Wc-s szoba természetesen.
Még magamhoz sem tértem a kipakolástól már ott volt a műtős értem, az elsők között operáltak, nem volt érkezésem sokat agyalogni a történtek fölött. A saját kórtermi ágyamban toltak el liften és emeleteken a műtőkhöz - ki tudja mennyi műtő van itt, soknak kell lennie, mert sokan is voltunk, de orvoshiány sincs itt, rengeteg sebészt láttam, a szobában akikkel egy hétig együtt feküdtem mindenkit más műtött, de én voltam az egyetlen csípős, a többi térdes volt.
Az előkészítőben nem a műtős pakolja fel az embert a műtőasztalra, minden gépesítve van, egy hatalmasd kemény tábla csúszott alám és az ágy közé, majd a másik oldalon rácsúsztatott a műtőasztalra, ahonnan betoltak a műtőbe és kezelésbe vettek, az aneszteziológus meg az asszisztense, akik nagyon fitalaok voltak és ketten együtt 20 kiló lehettek vasággyal együtt, két fiatal gyerek, de végtelenül helyesek voltak, a végén meg is köszöntem nekik, hogy annyira gondoskodóak voltak.
Megkaptam a gerincérzéstelenítést amitől annyira féltem, de az ég világon nem éreztem semmit az egész alatt, állítólag egy kis bódulatban kellett volna lennem, de én végig éber voltam és figyeltem, de olyan csönd volt az egész műtét alatt, hogy hihetetlen.
Mire újra feküdtem az asztalon, betakartak melegítő fóliával, mert olyan hideg volt a műtőben, mint egy hűtőházban és egy paravánt helyeztek a mellkasomra, amitől nem láttam semmit a lábam felé, csak oldalra egy kicsit. Bejött a stáb, voltak vagy hatan, de mindenki úgy beöltözve, mintha egy idegen űrhajó személyzete lett volna, csak a szemük látszott ki, más semmi, fogalmam nincs melyik volt a sebészem, és mint az előbb írtam egy szó nem sok annyi nem hangzott el az egész műtét során, mindenki tette a dolgát hihetetlen profin, összeszokottan és kész.
Nem tudom mennyi ideig tartott az egész, mert elfelejtettem órára nézni az elején is, meg a végén is, egyszercsak vége lett, kitoltak és áthelyezett a gép az ágyaamba, majd visszatoltak a kórterembe.
Azonnal jött az ápolószemélyzet - itt belőlük sincs hiány - hozták az infúziókat, ki tudja mennyit, lógott ott több is. Óránként néztek rám rendben vagyok-e, éjszaka is, akkor egy férfiápoló volt ügyeletben, örülök, hogy már fiatal fiúk is választják ezt a szakmát, hozta a fájdalomcsillapító injekciót és akit megkértem, hogy a paplanhuzatból vegye ki a paplant, mert megsülök, nagyon melegem volt. Mondta, ha bármi van csöngessek, azonnal jön, de nem volt semmi, eltelt az éjszaka.
Pár napig nem kelhettem fel, mert mindenféle csövek lógtak ki belőlem, asszem a harmadik napon vették ki ezeket és innentől fel kellett kelni és kimenni pisilni. Már maga a felkelés érdekes volt, mert a két lábamat egyszerre és kinyújtva kellett kilendítenem - ill. kiaraszoltatnom az ágy szélére, majd könyöktámaszon valahogy feltápászkodni, no akkor azt hittem eldobom az agyam, iszonyúan fájt mindenem, főleg a csontjaim, mint akit kutyák rágtak össze, annak ellenére, hogy állandó fájdalomcsillapításban voltam. Mindegy meg kellett csinálni, ez nem volt kívánságműsor.
nagyon helyes nővérek voltak és az egyszem fiú is, le a kalappal előttük, rengeteget segítettek, gondoztak, törődtek velem, de mindenki mással is.
Aludni nem tudtam egyik éjszaka sem, őrület volt és főleg baromi hosszú mire újra világos lett.
Nem beszélve az érkező mentőautók sivításáról, ugyanis ez a kórház 24 órában baleseti ügyeletes is. Éjjel nappal hozták az embereket, ki a csuklóját törte, ki a csípőcsontját meg ki tudja miét, nagyobb forgalom volt mint a nagykörúton csúcs idején.
Bő egy hétig voltam itt a kórház szinten, utána átszállítottak ugyanennek a kórháznak a rehabilitációs részlegébe, ahol egy 3 ágyas szobába kerültem, itt csak mosdó volt, sajna a wc és fürdő kint a folyosón. Itt a második hét után leszedték a kötést, ami egyébként is mindig egyre vékonyabb lett már, és innentől szabadon volt. Szépen gyógyultam, persze hozzásegítettem spec. krémmel is, ami segítette a gyógyulását. Eleinte itt sem aludtam, de aztán szóltam és kaptam valamit minden este, amitől pár órát végre beájultam.
A következő tortúra, hogy minden nap jött a gyógytornász és először finoman, majd kevésbé finoman megkezdődött a kínzatás. Itt már nem a sebem fájt annyira, mint az izomláz, mert hogy ezek az izmaim sehol nem voltak, még most se nagyon vannak.
Itt két hetet töltöttem el, itt is nagyon helyes ápolószemélyzet volt, figyeltek mindenre.
A végén tudtam meg az osztályvezetőtől, hogy itt is van 1 ágyas fürdőszobás szoba !!!! amikor jövök a másik oldalammal és már tudom a műtéti időpontot, egyszerűen csak fel kell hívjam és rezerválja azt részemre. Kár hogy előre nem tudtam ezt.
Végül két hét után magánmentő szállított haza, egészen a nappalimig toltak, ugyanis hat hétig nem ülhetek gépkocsiba, csak fekvő helyzetben vagyok szállítható, legközelebb dec. 4-én szintén magánmentővel megyek a kontrollra a sebészhez, aki egy friss röntgen után fogja megmondani mennyire terhelhető már az oprált lábam.
csak nyújtott lábbal ülhetek le, állhatok fel, magasított wc-re ülhetek, a fotelomat is tele kellett pakolni cuccokkal, amire ráülhetek, mert a csípőmnek magasabban kell lennie mindenképpen és 90 fokot nem zárhat be a felsőtestemmel.
Egy bajom van csak, hogy alig bírok ülni, ami szerintem a hirtelen megcsoffadásomnak köszönhető, nyomódnak a fenékcsontjaim ami nem kellemes. Itthon derült ki, hogy 20 kilóval lettem kevesebb ezalatt a pár hét alatt.
Feküdni a legjobb, de muszáj fent lenni is, egyre többet.
Semmilyen kaját nem engedtem behozni, csak innivalót, mert abszolút elég volt a kórházi koszt, ami hol szörnyű volt, hol elfogadható, hol kifejezetten finom, állítólag mindig más szakács főzött, nos volt köztük egy aki egyáltalán nem tudott főzni, olyan főzelékek jöttek, amiben megállt a kanál, tele volt keményítővel.
Készítettem pár képet az ételekről, a reggelik/vacsorákról, meg az ebédekről, persze sokról meg nem, mert ami ízlett nagyon azt olyan hirtelen ettem meg, hogy elfelejtettem lefotózni.


Végül hazatértem az új házikómba, amit még nem igazán érzek "otthonnak", inkább, mintha vendégségben lennék valakinél, hiába a saját holmijaim vesznek körül.
A gyerekeim emberfeletti munkát végeztek, persze van még egy kis rumli, de lassan alakul szépen, ahogy idejük és pihentségük engedi.


Summa summárum a jobb lábam egyáltalán nem fáj már, a sebem csodaszép, ha lehet egy hatalmas vágásra ezt kijelenteni, viszont a bal lábam igen, hogy a fene egye meg, mert hogy most az tehelődik duplán, állandóan emlékeztet, hogy ugyanez mégegyszer meg fog történni velem, brrrr. sajna már tudom mi vár rám, de muszáj átesnem rajta, pont azért, hogy ne fájjon.
Hogy mikor kerülök szabadlevegőre gőzöm nincs, egyelőre nem is kívánkozom ki, főleg, hogy ilyen hideg lett.

Helló Mindenki !!!!

Újra itt vagyok, túl vagyok a műtéten, 5. hete már, meg a rehabon is, két hete itthon lábadozom, de csak most lett netem, így csak most tudom majd megírni viszontagságos napjaimat/heteimet, szóval majd jövök egy hosszabb beszámolóval...
Hiányoztatok nagyon...
... de addig is közreadok pár képet a kórházi kosztról... ezeket kaptam reggelire/vacsorára ill. ebédre...


...annyit még, hogy ez a budapesti kórház minden szempontból kifogástalan volt, úgy orvosilag, ápolásilag, ellátásilag, tisztaságilag, szóval mindenhogyan.
Sajnos még nincs vége a történetnek, mert egy idő múlva a másik csípőmet is itt fogják operálni, be is vagyok gyulladva, ha rágondolok, mert már tudom mi fog történni.Az első hetek a hatalmas fájdalomról szólnak és csak lassan lassan jön a javulás. No de egyelőre nem gondolok erre.
Örülök, hogy ezt túléltem.


Reggelik és vacsorák...

 



Soha nem ettem meg ezt a szendvicskrémet, mert mi az, hogy "sertés ízű" ????


és az ebédek....
egyenleves... amibe megfőzik a húst kevés zöldséggel... szinte mindig ez volt a leves

Főtt hús paprikás szaftban


Főtt hús paradicsom mártással


Főtt hús uborkás mártásban

Főtt húsgombóc kaporszószban

Voltak főzelékek is, zöldborsó, zöldbab, tök, volt amelyik finom volt, de volt amelyik ehetetlen a rengeteg keményítőtől, akkor volt köménymagos leves, jóízű volt de az is nagyon sűrű, majdnem főzelékes állagú, de azt megettem, mert ízes volt, és ami még nagyon ízlett az olyan tokányszerűen elkészített apróhús, ami igen jóízűre volt főzve, azt szívesen ettem. Sajnos ezekről nem készült fotó.

Nekem egyértelműen bőven elég volt a kórházi koszt, szinte soha nem voltam éhes.
Egyszer a rehab végefelé a húgom hozott be KFC rántott csirkeszárnydarabokat egy kis vödörkében, na az piszkosul jólesett és úgy befaltam, mint a szél. Finom volt, friss, forró.
Itthon meg a lányom hozott egyszer a Vörösmarthy téri karácsonyi vásárból sült kolbászt meg kürtőst, na az volt még mennyei, igaz négyszerre tudtam megenni, de nagyon finom volt.


2017. október 18., szerda

2017. október 13., péntek