a legméltóságteljesebb cica volt

a legméltóságteljesebb cica volt
Tituka 2006-2018 élt 12 évet és 9 hónapot

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 10 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 10 éves

Keresés ebben a blogban

2014. szeptember 28., vasárnap

Karalábé tejfölösen, sajtosan, kolbászgombóckákkal....



Szeretjük a karalábét újabban, valahogy régen nem ettünk ennyit, mint mostanában,
- levesnek jó tejszínesen, krémesen, vajas galuskával,
- rakott formában besamelesen,
- főzeléknek vagy üresen vagy kis húsgombóckákkal,
- töltötten a nagy klasszikus formájaként,
- na és akkor ez a mai...
Nem lehet szépen tálalni, se szép képeket készíteni róla, de elhihetitek nagyon finom egytálétel...


4 főre:
6-8 db karalábé
1 pár friss sütnivaló kolbász ha kisebb, vagy ha nagy, akkor egy szál
1 nagy vödör 20%-os tejföl
30 dkg reszelt sajt
só, bors, vegeta
1 ek. liszt
pár ek. olaj


A karalábékat megpucoltam és hasábokra vágtam, majd annyi felforralt sós, borsos, vegetás vízben, amennyi épp ellepte, félpuhára azaz roppanósra pároltam, cirka 15 perc alatt.
Közben a friss sütőkolbászt a héjából kinyomtam egy tálba, átgyúrtam, megkóstoltam ízes-e, kell-e fűszert tennem hozzá, de pont jó volt, semmi nem kellett utólag hozzá, egyből kis gombóckákat formáztam, amiket kevés olajon elősütöttem minden oldalán átforgatva.
A kolbász alól a fűszeres olajat átcsorgattam egy tepsi aljába, erre terítettem a leszűrt karalábét szép egyenletesen, meghintettem egy púpos evőkanálnyi liszttel szintén egyenletesen és rákanalaztam a rengeteg tejfölt, ugyanis teljesen fednie kell a karalábét.
A tejfölrétegbe nyomkodtam a kolbászgombóckákat, jó sűrűn majd vastagon meghintettem reszelt sajttal.
180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a sajt rápirult.
Egészen kis változtatással mamihami ötletét hoztam innen.
Nem bántam meg, nagyon fincsi volt.





kép a netről







Vénasszonyok nyara helyett....


... így nézünk ki ma reggel 8 órakor... hatalmas köd, pára.... ködszitálás...












... és mire minden képet feldolgoztam és kitettem ide, áttört a nap és villámgyorsan szippantotta fel a ronda szürkeséget, ködöt, párát... hála az égnek... már így süt délelőtt 10 órakor...


2014. szeptember 27., szombat

Szeptember vége van...


... visszavonhatatlanul vége a nyárnak....
... még akkor is, ha mától itt a vénasszonyok nyara...
... és az hosszú és szép napos lesz...
... még zöld minden, bár sápadtabban...
... lassan megkezdődik a levélhullás, sárgulás...
... jön az enyészet...


... és jöjjön itt megint egy kedvenc vers... igaz, unalomig ismert... mindenki fejből tudja...
... de nekem milliomodszorra is nagy kedvenc és mindig szívesen mondogatom... olvasom...



PETŐFI SÁNDOR 
Szeptember végén...


Még nyílnak a volgyben a kerti virágok
még zöldell a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot ?
Már hó takará el a bérci tetőt.


Még ifjúi szívemben a lángsugarú nyár,
s még benne virít az egész kikelet,
de íme sötét hajam őszbe vegyül már,
a tél dere már megüté fejemet.


Elhull a virág, eliramlik az élet...
Ülj hitvesem, ülj az ölembe ide.
Ki most fejedet keblemre tevéd le
holnap nem omolsz-e sírom fölibe ?


Oh mondd, ha előbb halok el, tetemimre
könnyezve borítasz-e szemfödelet ?
S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme,
hogy elhagyod érte az én nevemet ?


Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
fejfámra sötét lobogóul akaszd,
én feljövök érte a síri világból
az éj közepén, s oda leviszem azt.


Letörleni véle könnyeimet érted,
ki könnyedén elfeledéd hívedet,
s e szív sebeit bekötözni, ki téged
még akkor is, ott is, örökre szeret.








... elpakolásra vár... a nyáresti grillezések helye...


2014. szeptember 25., csütörtök

Retek vajban párolva, sütve... mint köret... mint különleges köret...




Régóta foglalkoztatott már ez az ötlet, a retek, mint köret...
- hasonlót Duende blogján láttam réges-régen, igaz az kerekrépából készült, de mivel kerekrépát sehol az országban nem lehet kapni - kivéve Zala megyét - ugyan nem tudom, hogy miért nem lehet bárhol kapni, ez lenne a normális, de nem és ezen megáll az eszem egyfolytában, de mivel hasonlít a retekhez külsőre egy kicsit, állítólag ízvilágában is, bár ízre nem tudom, mert nyersen nem kóstoltam soha, sőt nem is láttam "élőben" kerekrépát, csak szálasra gyalulva és savanyítva, mint a savanyúkáposzta.
Szóval csak savanyítva kóstoltam a kerekrépát...
- szintén Duende jóvoltából /akinek a blogját mindenkinek szívből ajánlom, nagyon kreatív, nagyon csodás dolgokat lehet ott találni az egyszerű hétköznapitól az egészen különleges fogásokig, külön ajánlom a Zala ízei c. fejezetet a fejlécén/
... a savanyított kerekrépa egyszerűen fenomenális, főztem is belőle
egyszer tökfőzeléknek álcázva,
egyszer pedig füstölt húsos, húsgombócos isteni főzeléket, vagy levest,
hasonló ízvilágú, mint a töltöttkáposzta, csak levesesebb formában, mindkét variáció isteni finom volt.
Akkor nem jutott eszembe, hogy köretnek kipróbáljam hús mellé, azt megtette helyettem Duende.

Újabban imádom a zöldségeket csak köretként enni, mindet, amit csak lehet kapni, mert jóóóók.....
A retket egész évben lehet kapni, ezt ki kell használni.

A mai vásárlásnál láttam meg a rengeteg friss jégcsap retket, rögtön vettem is három rudat, bár kettőnknek elég volt 2 rúd retek is.
Természetesen a kerek, nagyfejű, fehér vajretek is tökéletes hozzá, vagy a piros hónapos retek is.




Retek vajban párolva, sütve

2 nagy rúd jégcsapretek  vagy  4 csomó kerekfejű fehér vajretek, de tavasszal 6-10 csomó piros, zsenge hónapos retekből is egy csoda.
vaj
só, bors, petrezselyem

Húsételnek most egy háztáji csirkét sütöttem ropogósra jól befűszerezve, de bármilyen sült jó, például a fokhagymás sülthús mellé is el tudom képzelni.

A retket hámoztam és négybevágva felkockáztam.
Serpenyőben vajat forrósítottam majd  egy csapott evőkanálnyi cukrot karamellizáltam és erre dobtam a retek kockákat, átforgattam, sóztam, borsoztam, majd fedő alatt roppanósan puhára pároltam, végül zsírjára sütöttem és meghintettem petrezselyemmel. Na ilyenkor egy kis tejszínnel gazdagítható, legközelebb úgy lesz.
A karamellizált cukor kicsit kiegyensúlyozta a retek "vad ízét", senki ne higgye, hogy ettől édes lett, nem, csak kisimította az ízeket, mert természetesen a végére a só és bors dominált, csak finomabban, puhábban, és ezt a cukortól éri el.
Nagyon finom köretnek is a retek, egy új zöldségköret.

Tessék nyugodtan kipróbálni, ne csak vajas/zsíros kenyér mellé együk, hanem így is.
Érdemes.
Különleges.







2014. szeptember 23., kedd

Itt van az ősz visszavonhatatlanul...




Petőfi Sándor

Itt van az ősz, itt van újra...

Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpendítem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.
 –
Kedvesem, te ülj le mellém,
Ülj itt addig szótlanul,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonul.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.




(Erdőd, 1848. november)




2014. szeptember 22., hétfő

Rizssaláta... hideg, ecetes, hagymás, zöldpaprikás rizssaláta...


2:1-ben, köret és saláta is egyszerre.
Amennyire nem egy fotogén saláta, viszont annyira finom.


"Ezzel a salátával való megismerkedésemnek története van, anno tavasztól őszig, mi nem csak a szabadságunkat töltöttük a balatoni telkünkön - már ha nem utaztunk valahová külföldre - hanem a hétvégéket is, imádtunk ott lenni,  pénteken már úgy mentünk dolgozni, hogy mindent bepakoltunk a kocsiba, majd munka után irány a Balcsi... péntek délutántól - estétől vasárnap estig, de volt olyan is, hogy hétfőn hajnalban onnan jöttünk fel dolgozni is.
A gyerekek nonstop lent voltak egész nyáron, hol az egyik nagymamáékkal, hol a másikakkal, a szomszéd telken meg Nonoék /férjem nagynénje és az ő családja/ és az ottani gyerekek, az unokatestvéreik... és persze velünk is két hetet töltöttek, amikor mi mentünk szabira, na szóval isteni soruk volt, augusztus végén amikor végleg hoztuk fel őket, mert kezdődött nagy bánatukra a suli, csokoládébarnák és kigömbölyödöttek voltak. Persze, hisz egész nyáron a kedvenc ételeik lettek főzve, sütve, a kert tele volt rejtelemmel, gyümölcsökkel, szóval mindennel ami két cseperedő kisgyereket elvarázsol. Szuper gyerekkoruk volt.
Nos amit szeretnék elmesélni az történetesen egy augusztus 20-i hosszú hétvégén történt, valamikor a 1980-as évek közepe táján, egy baráti család meghívott minket tűzijátékot nézni 20-án estére, olyan helyen laktak Kőbányán, ahonnan tökéletes rálátás volt a tűzijáték kavalkádra.
Mi a kellő időben el is indultunk, hogy felérjünk a megbeszéltek szerinti este 18 órára, igenám, de valahol útközben, de még az út balatoni szakaszán a kocsink kuplungja beesett, azaz eltört valami, nem lehetett kuplungolni - csak halkan jegyzem meg, hogy vadonatúj citromsárga Daciáról van szó, asszem még ráadásul garanciális is, annyira új volt - semmi pánik, a férjemnek különben is hihetetlen nyugodtsága, önuralma volt egyébként is mindenhez, de az ilyen váratlan hektikus helyzetekben meg pláne a megoldásokhoz.
Velem ellentétben, én először ugyanis azonnal pánikolok, sírok, majd mindezek után kezdek józanul gondolkodni, hogyan tovább, de az autóval kapcsolatos dolgok soha nem tartoztak a kompetenciámba, még vezetni sem tudok, jogsim sem volt soha.
A két gyerek rögtön tudta, hogy most mint az angyaloknak olyan jónak kell lenniük,  a hátsó ülésen feltűnően csöndben ülve csak néztek nagy szemekkel.
Én már azon agyalogtam, hol van a legközelebbi vasútállomás, hogy tudunk feljutni Budapestre.
Na, az egyik balatoni falunál az út mellett  /a régi balatoni útról beszélek, ami a part mentén vezetett és Siófoknál lehetett felmenni az autópályára/  volt egy autószerelde, megálltunk, a férjem bement megbeszélni, hogy akkor most mi van, megcsinálni nem tudták, de a sokat próbált öreg autószerelő tulajdonos valamivel kitámasztotta a kuplungot /féltéglával?/, valami taktikát megbeszélt a férjemmel, hogy tudunk mégis felmenni ezzel az autóval és kézifékkel, mert a rendes féket nem lehetett használni így, és persze vészvillogóval a szélső sávban, na persze 40-50-es  max. sebességgel stb... Egész úton naná, hogy úgy bámultak minket a mellettünk elsuhanó autósok, mint majmokat a ketrecükben.
Az volt még a szerencsénk, hogy a nagy balatoni visszaözönlés Budapestre nem augusztus 20-án volt, hanem másnap, így viszonylag szellősebben jöhettünk fel, de azért így sem volt egy matyóhímzés. Végig idegeskedtünk nehogy ott hagyjon minket valahol az autó az út szélén, nem részletezem, de amikor megláttuk a Budapest táblát akkor könnyebbültünk meg, hogy talán mégis megcsináltuk. ill. a férjem megcsinálta, nem győztem dícsérni, mert addig az egész úton síri csendben ült az egész család. Nem részletezem tovább, csodával határosan valahogy elvergődtünk a III. kerületi lakásunkhoz, ahol ott tudtuk hagyni végre ezt a dög autót...
 /természetesen a rákövetkező héten megcsinálták, de onnantól semmi bizodalmam nem volt benne, kifejezetten utáltam ezt az autónkat, alig vártam, hogy a férjem eladja, rossz ómen volt és kész/
... tehát rendbeszedtük magunkat, megnyugodtunk, kis késéssel ugyan de taxival eljutottunk a vendégeskedés helyszínére, ahol is isteni ropogós sült csirkecombok társaságában ismerkedtem meg ezzel a szuper rizs-salátával, viszont a pazar látványú tűzijáték is vigasztalóan hatott az egész családomra."


Szóval azóta nálunk gyakran készül ez a saláta sültekhez, rántottakhoz, töltött és sült húsokhoz, csirkecombokhoz köretnek, amikor egyben saláta is.
Tegnap is nagyon finom karajcsontos húsleves készült, jó sok zöldséggel, házi levesmetélttel... valamint rántott karaj és rántott tök karikák... a rizs salátával és a sopszkával, aminek a készítési módja  itt található.

Képekkel mutatom a rizssaláta hozzávalóit:


Rizssaláta   

Fogyasztás előtt egy nappal előbb készítendő, hogy az ízek össze tudjanak érni !!!

25-30 dkg rizs vagy 2 cs. gyorsrizs a leírtak szerint megfőzve, lecsöpögtetve
1 db nagy vöröshagyma, de lehet lilahagyma is
1-2 db sárga tv-paprika
1-2 darab piros kápiapaprika, vagy pritamin paprika / na ez most nekem nem volt /
só, őrölt bors, leheletnyi pirospaprika, kevés olaj
ecetes cukros saláta felöntőlé, a szokásos módon

A rizst jó sós, bő vízben puhára főzöm, leszűröm, pont mint ahogy a tésztákat szoktam.
A hagymát nagyon apró kockákra aprítom, a salátástálba teszem és meghintem kevés sóval.
A paprikákat is egészen kis kockákra darabolom -
nekem most csak a sárga tv paprika volt itthon, de feltétlen kell hozzá piros is a színkavalkád miatt, sőt aki szereti és bírja, egy haragoszöld hegyes erős paprikát is belekockázhat, vagy amikor kapni lehet a háromszínű kaliforniai paprikákat, no azokkal a legtökéletesebb !!!
- majd az összes paprikakockát is a tálba szórom a hagyma mellé, valamint a leszűrt forró rizst.
Finoman elkeverem.
Elkészítem a szokásos cukros-ecetes salátalét, ahogy azt mindig is szoktam a fejes salátához vagy az uborkasalátához:

Felöntőlé:
4-5 dl víz
1 mk. só
4-5 ek. cukor
4-5 ek. ecet

... természetesen folyamatosan kóstolgatom, mert mindennek egyszerre kell érződnie, így tökéletes és harmonikus... ha minden összeoldódott a nagy keverésben, ezt a lét ráöntöm a rizses, hagymás, paprikás keverékre, a lének bőven el kell lepnie az egészet, átforgatom, ebben a lében hagyom kihűlni a rizst majd megy 1 éjre a hűtőbe.

Másnap közvetlenül fogyasztás előtt leszűröm a létől, egy kevés maradhat alatta - a nagyja levet kiöntöm vagy megiszom, ugyanis szeretem - a saláta megy vissza a tálba, elsimítom, tetejét meghintem őrölt borssal, esetleg egy leheletnyi pirospaprikával és kevés olajjal meglocsolom.
Már lehet is tálalni... finom, ízes, nem a megszokott, nem hagyományos rizsköret.