A fehérség jegyében a mai ebédem...

 

Először is, tökfőzelék, ami nekem megunhatatlan, jó kaprosan és krémesen, talán az utolsó adag frissen gyalult tökből.
Feltét párizsikarikák kirántva, amit változatlanul gyermekkorom óta szeretek, igaz akármilyen párizsit nem veszek manapság, csak nagy márka kínálatából, és onnan is a sertés vagy a marha, netán a nosztalgia jöhet szóba.
Olyan, hogy baromfipárizsi szóba sem jöhet nálam... brrrr, elnézést azoktól akik azt szeretik. Én nem.

Másodszor, egyszerűen muszáj volt egy kis majonézes kukoricát némi főtt tojás darabokkal keverve összedobnom, ami szintén tökéletes a rántott párizsi mellé, vagy ropogós pirítóshoz.
Időnként megkívánom az ilyen salátát is.